Ha eddig nem szerepelt a nyári balatoni bakancslistátokon az evezés, itt az ideje, hogy kipróbáljátok, milyen érzés a hullámokról csodálni a tanúhegyeket. A We Love Balaton csapata tengeri kajakkal fedezte fel a fonyódi partszakaszt egy szeles napon.
Tengeri kajak? A Balatonra? Minek? – gondoltuk korábban lelkes, evezésfüggő ismerőseinket hallgatva, amikor beszámoltak legújabb kajakos élményeikről. De aztán mindenképp ki akartuk próbálni, miért olyan addiktív szabadidős tevékenység ez, ezért kitaláltuk, hogy összekötjük az eseményt egy félnapos csapatépítéssel.
Ehhez a fonyódi vízitúrapont felé vettük az irányt, ami a városi strand szélén, a régi vízi telep területén található, és egy keskeny úton lehet megközelíteni a település központjából. Vízitúrapontok egyébként még Siófokon, Zamárdiban, Balatonszemesen, Keszthelyen, Révfülöpön és Tihanyban is találhatók, erről itt írtunk részletesebben.
A vízitúrapont épületében egy kisebb falu vízre szállásához elegendő mennyiségű egy– és kétszemélyes tengeri kajak, kenu és SUP sorakozik, de még sárkányhajót is lehet bérelni, az ajtón kifüggesztett ár fejében. Ami egy átlagos kölcsönző árainak felel meg: az egyszemélyes tengeri kajak 1200 Ft/óra, a kétszemélyes 2000 Ft/óra, a SUP 1200 Ft/óra, 3 óránál hosszabb kölcsönzési idő esetén pedig az óradíjak 50 százalékkal csökkennek.
Olyan nap van, amikor tombol a kánikula és az UV-index is nagyon magas, ezért előkerülnek a naptejek, a kendők, a baseballsapkák és az UV-szűrős fekete felsők. Túravezetőnk, Kovács Attila segítségével kiválasztjuk a kajakokat és a megfelelő méretű, testmagasságunkhoz illő evezőket. Vízre szállni azonban még nem lehet: az itt dolgozó nénik lelkiismeretesen feljegyzik a kajakok és az evezők leltári számát és mentőmellényt adnak.
A kajakok és a kenuk között az a fő különbség az, hogy míg a túrakajakok zárt hajótesttel rendelkező, általában egy- vagy kétszemélyes hajók, és a hajótestben kényelmes, háttámlás ülésen ülünk, a kenuban nyílt hajótestben, ketten, hárman, négyen vagy akár hatan foglalnak helyet, padhoz hasonló, támla nélküli ülésen, mondja Kovács Attila.
A kajakevezőnek két „tolla”, azaz a vízen haladáshoz szükséges, egyenes vagy kanalas felületű vége ér a vízbe, a hajó mindkét oldalán lapátolva, a kenulapátnak csak egy tolla van, és egyszerre a kenu egyik oldalán evezünk vele. Míg az összes kenut az evezőlapáttal irányítjuk haladás közben, a túrakajakok nagy részében a hajó végében elhelyezett, pedálokkal irányítható kormány segít a gyors irányváltásban.
Egy rövid biztonsági oktatás következik, amely során még a szárazföldön beülünk a kajakokba. Ez bármennyire is viccesen néz ki, fontos, hogy megismerjük a pedálok használatát. A tengeri kajakokat ugyanis a Balatonnál vadabb vizekre tervezték, nem véletlenül mondják, hogy a tengeri kajak a „vizek mountain bike-ja”, ez az eszköz a nagyobb hullámokon is kevésbé borulékony.
Azt is megtudjuk, hogy a kajak (és a kenu) nem gépi hajtású vízi járműnek számít, és a jogszabályok értelmében az alkoholfogyasztásra zéró tolerancia vonatkozik, akár egyetlen pohár sör elfogyasztása is ittas vezetésnek minősül – amennyiben ez a szervezetből kimutatható.
A víz a kajakra rögzített hálóba, a telefon és a nassolnivaló a vízhatlan zsákba kerül, és természetesen a mentőmellényt is felvesszük. A közeli sekély öbölbe visszük a kajakokat, és vízre szállunk.